Lássuk csak, ez vagyok én nevem Sofia, de mindenki csak Sofi-nak szólít utálom a Sofiát, mintha egy kutyát szólítanának.. 15-éves vagyok első éves gimnazista az ország egyik elit gimnáziumában. Első nap Szeptember 1-én én értem be leghamarabb az iskolába, bár nem tudom miért siettem annyira. Helyet foglaltam az egyik padban és vártam az új osztálytársak érkezését.
Először egy hosszú szőke hajú lány lépett be a terembe, stílusos rózsaszín ruhája volt, leült a mellettem lévő padba, vártam hogy megszólaljon de csak nézett maga elé és nem szólt. Gondolkoztam rajta vajon megszólítsam-e.. Végül is megszólítottam..
Sofi: Szia az én nevem Sofi téged hogy hívnak?
A lány csak bámult maga elé, jobban megnézve nagyon csinos lány volt de válaszolni nem válaszolt.
Sofi: Hahó itt vagy?
Egy pillanatig megint hallgatott és felnézett, mint aki most tért észhez és kedvesen válaszolt, és közben barátságosan mosolygott..
Mandy: jah bocsi elbambultam, Szia Sofi engem Mandy-nek hívnak.
Sofi: Már egy percig azt hittem hogy nem vagy magadnál vagy nem tartasz méltónak arra hogy válaszolj.
Elég érdekesen nézett rám az előbbi beszólásomért, de végül is kedvesett válaszolt és halkan elnevette magát.
Mandy: Áh ez hülyeség.
Miközben Mandy-vel beszélgettem megjelent az osztály többi része is és elkezdtünk ismerkedni a környéken ülőkkel..
Megérkezett még egy lány de vele már korábban szóbeli felvételi alkalmával találkoztam. Nagyon kedves lány a neve Amanda első perctől megkedveltem és amikor kiderült hogy osztálytársak leszünk nagyon örültem neki. Most csak odaköszöntem neki és célba vettem a 2 újonnan érkezett fiút.
Az egyik fiú nagyon jól nézett ki gyönyörű szőke haja volt és kék szeme és nagyon jóképű, majd elolvadtam a közelében. A másik fiú olyan átlagon kinézetű volt. Egymással beszélgettek, szerintem ismerték már korábban is egymást, mert már alapból együtt jöttek. A szőke nagyon vidámnak és aktívnak tűnt még a barna olyan unott és kedvetlen volt. Leült a helyére és elvolt magának..
Odamentem hozzájuk köszönni akkor már a szőke jóképű elment és csak a barna hajú marad ott. Unottan állt.. Meg akartam szólítani de jött Milan a barátom. Nem volt itt sokáig csak váltottunk néhány szót és el is ment. Üdvözölt és hasonlók. Amíg én Milannal beszélgettem a barnahajú meglógott… Láttam kimenni a folyosóra és utánamentem..
Ahogy megállt előttem a folyosón, az eddig megismert unott arccal érdekesnek találtam, nagyon depis vagy mi van vele? Közelebb mentem és megszólítottam..
Sofi: Szia az én nevem Sofi, téged hogy hívnak?
Rám nézett, nem tudom megállapítani milyen nézés volt.. de arra felfigyeltem hogy „gyönyörű szemei vannak,, hosszú másodpercekig nem vettem le a szemem az övéről. Ebből a „kábulatból” az ébresztett fel hogy válaszolt az előbb feltett kérdésemre.
Tomas: Szia, engem Tomasnak hívnak de Tominak szoktak hívni.. de az alsós tanárom Tomikának hívott..
Hirtelen elkerekedett a szemem és elkezdtem röhögni, de ő csak nézett rám kifejezéstelen arccal..
Sofi: Hát ha nem haragszol meg ezentúl Tomikának foglak hívni.
Majd egy gúnyvigyor beütésű kedves mosolyt csináltam, közben az szemem le sem vettem kifejezéstelen arcáról..
Tomika: Zokon is venném ha nem így hívnál..
Mikor kimondta ezeket a szavakat halvány mosoly látszott meg az arcán, halvány de ijesztő mosoly..
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
